Termékek
Örömmel jelentjük, megjelent az Épkézláb Magazin III. száma. Terjesztése a Mozgássérültek Emberek Önálló Élet Alapítványa taglistáján és a MEOSZ hálózatán, továbbá a Meyra-Ortopedia Referencia Partnerein keresztül történik.
A család fekete báránya …
Szerkesztői megbeszélés tárgya volt a következő szám összeállítása. Az újság első számának hátoldalán biztosított vélemény-nyilvánítási lehetőségre a postán kapott levelek, e-mailek összesítése: „Ez bizony karcsú” – jegyzi meg Annamari. Nem különösebben lep meg, mondom, és nem a pesszimizmus beszél belőlem, sokkal inkább számos tapasztalat. Zoli arcán beszédes kifejezés ül, ezt bizony jó volna tudni. Elhangzik még a témával kapcsolatos felvetés, nevezzük találgatásnak, aztán folytatjuk a megbeszélést, véglegesítjük a következő szám minden kérdését. Kocsiba ülök és hazafelé tartva Budakesziről, a Slágerrádió hallgatása és a már jól ismert út megengedi az agyamnak, hogy újra elővegye a kérdést, miért is ez a passzivitás a sérültek részéről?
Egyértelműbb a történet, ha valaki sérülten születik a családba. Szegény kis poronty, egész életén át szüksége lesz a család fi gyelmére, védelmére, és igyekeznek megóvni őt a „kíméletlen élet” minden viszontagságától. Szó se róla, szép, nemes, dicséretes az önfeláldozó elképzelés mindaddig, amíg az rá nem telepszik a sérültre, elnyomva annak véleményét, akaratát, figyelmen kívül hagyva, hogy eltelt közben tizenöt-húsz év. A már felnőtté vált ember beletörődve – vagy nem –, azt tapasztalja, amiben felnőtt, döntenek róla, helyette és nélküle, tisztelet a ritka kivételnek.
Akkor is így kezd el működni a féltő családi szeretet, ha az illető már felnőtt, kialakult egzisztenciával rendelkező és évek óta külön él a szülőktől, és csak átmenetileg szorulna csak segítségre.
Fontosnak tartom megemlíteni, nem konkrét esetről, hanem tipikus viselkedésről, jelenségről tettem említést. Az eredeti kérdéshez visszatérve, a passzivitás általam vélt egyik oka talán ebben keresendő, és most csak a közvetlen hozzátartozókról beszélek, a társadalom egyéb szereplőit nem említve, akik gazdagon rásegítenek a jelenségre.
Szerkesztői megbeszélés tárgya volt a következő szám összeállítása. Az újság első számának hátoldalán biztosított vélemény-nyilvánítási lehetőségre a postán kapott levelek, e-mailek összesítése: „Ez bizony karcsú” – jegyzi meg Annamari. Nem különösebben lep meg, mondom, és nem a pesszimizmus beszél belőlem, sokkal inkább számos tapasztalat. Zoli arcán beszédes kifejezés ül, ezt bizony jó volna tudni. Elhangzik még a témával kapcsolatos felvetés, nevezzük találgatásnak, aztán folytatjuk a megbeszélést, véglegesítjük a következő szám minden kérdését. Kocsiba ülök és hazafelé tartva Budakesziről, a Slágerrádió hallgatása és a már jól ismert út megengedi az agyamnak, hogy újra elővegye a kérdést, miért is ez a passzivitás a sérültek részéről?
Egyértelműbb a történet, ha valaki sérülten születik a családba. Szegény kis poronty, egész életén át szüksége lesz a család fi gyelmére, védelmére, és igyekeznek megóvni őt a „kíméletlen élet” minden viszontagságától. Szó se róla, szép, nemes, dicséretes az önfeláldozó elképzelés mindaddig, amíg az rá nem telepszik a sérültre, elnyomva annak véleményét, akaratát, figyelmen kívül hagyva, hogy eltelt közben tizenöt-húsz év. A már felnőtté vált ember beletörődve – vagy nem –, azt tapasztalja, amiben felnőtt, döntenek róla, helyette és nélküle, tisztelet a ritka kivételnek.
Akkor is így kezd el működni a féltő családi szeretet, ha az illető már felnőtt, kialakult egzisztenciával rendelkező és évek óta külön él a szülőktől, és csak átmenetileg szorulna csak segítségre.
Fontosnak tartom megemlíteni, nem konkrét esetről, hanem tipikus viselkedésről, jelenségről tettem említést. Az eredeti kérdéshez visszatérve, a passzivitás általam vélt egyik oka talán ebben keresendő, és most csak a közvetlen hozzátartozókról beszélek, a társadalom egyéb szereplőit nem említve, akik gazdagon rásegítenek a jelenségre.
Ha valakinek más magyarázata volna, szívesen venném ha megosztaná azt velünk!
Tisztelettel
Harmath János
Tisztelettel
Harmath János
Ön innen letöltheti az Épkézláb magazin III. számát, ha az alábbi képre kattint
vagy
kérheti a nyomtatott számot is, ha e-mailt ír nekünk.
Meyra-Ortopedia Kft.
1121 Budapest, Szanatórium u. 19. - Tel: 06 (1) 200 0315 - Nyitva: H-Sze: 8:30 - 16:30, Cs: 8:30 - 17:30, P: 8:30 - 15:30
1044 Budapest, Megyeri út 205/B. - Tel. 06 (1) 230 0593 - Nyitva: H-Sze: 8:30 - 16:30, Cs: 8:30 - 18:00, P: 8:30 - 14:30