Termékek
Örömmel jelentjük, megjelent az Épkézláb Magazin II. száma. Terjesztése a Mozgássérültek Emberek Önálló Élet Alapítványa taglistáján és a MEOSZ hálózatán, továbbá a Meyra-Ortopedia Referencia Partnerein keresztül történik. Korábbi szám letölthető itt.
Azért is örülünk, mert volt aki úgy gondolta, csak egy szám fog megjlenni. Nos nekik nem lett igazuk, mert a Szerkesztők, és Szerzők lelkesedése létrehozta a második számot is. Így álljon itt a Főszerkesztő beköszöntője.
A SZERKESZTÔ LEVELE
A közelmúltban Pancsa Józsi barátomnál vendégeskedtem, az általa vezetett budaörsi rádiómusorban, és sokat nosztalgiáztunk,
sztoriztunk emlegetve régmúlt idôket, embereket.
A beszélgetésre szánt óra hamar eltelt, de az érzés – bolyongani a huszon-harminc év elôtti idôkben – hazáig kísért.
Ha vallatnának sem tudnám megmondani, miért jutott eszembe, hogy régen mennyire szerettem a La Fontaine meséket, amelyeket rajzfilmes feldolgozásban sokáig adtak a magyar királyi 1-en, de tény, imádtam ezeket a tanmeséket.
Egy ilyen mesét, ha nem is La Fontaine-t szeretnék most közkinccsé tenni.
Szél úrfi fi atal volt és bohó, pajkos jókedvében végignyargalászta a vidéket, mígnem az erdôszélre ért, ahol rábukkant egy verébfészekre.
A fészekben pihe-puha tollak között egy csupasz kis verébfi óka volt, aki hangos csiviteléssel várta vissza a mamáját, mert bizony már nagyon éhes volt. Elringatom – gondolta szél úrfi – és megbillegtette a fészket, de jaj, mi történt, a madárka kiesett a fészekbôl az erdô széli fube. Ez nem jött össze – gondolta szél úrfi – és kereket oldott. A csupasz kis veréb hangos csivitelésbe kezdett, mert igen fázott. A közelben legelô gulyából meghallotta ezt egy tehén és odasietett, hogy megnézze mi ez a nagy lárma. Hát amint a hangot követve megpillantotta a fuben a szegény csupasz kis fi ókát, szügyébe mart a fájdalom. Jóságos esô szent legelô, hát most mitévô legyek, ez a kis veréb menten megfagy. Segítek, ahogy tudok – gondolta – és egy tehénlepényt pottyantott a madárra.
Így ni, most legalább már nem fázol – azzal tovább bandukolt. A „komfort” egy idô után kihult, és a kis veréb ismét rázendített, hírül adva keseru sorsát. Az erdôben keresgélô, kószáló farkas koma hallása ugyancsak kifinomodott, mert a gyomrát napok óta egy falattal sem terhelte. Hamarosan rá is talált a hang forrására, és igaz ugyan, hogy a „tálaláson” kissé meglepôdött, de aki éhes ne válogasson. Hamm, bekapta a madárkát.
Tanulság, aki a fejedre tojik nem biztos, hogy rosszat akar. Aki kihúz a szarból, nem biztos, hogy jó barát.
A közelmúltban Pancsa Józsi barátomnál vendégeskedtem, az általa vezetett budaörsi rádiómusorban, és sokat nosztalgiáztunk,
sztoriztunk emlegetve régmúlt idôket, embereket.
A beszélgetésre szánt óra hamar eltelt, de az érzés – bolyongani a huszon-harminc év elôtti idôkben – hazáig kísért.
Ha vallatnának sem tudnám megmondani, miért jutott eszembe, hogy régen mennyire szerettem a La Fontaine meséket, amelyeket rajzfilmes feldolgozásban sokáig adtak a magyar királyi 1-en, de tény, imádtam ezeket a tanmeséket.
Egy ilyen mesét, ha nem is La Fontaine-t szeretnék most közkinccsé tenni.
Szél úrfi fi atal volt és bohó, pajkos jókedvében végignyargalászta a vidéket, mígnem az erdôszélre ért, ahol rábukkant egy verébfészekre.
A fészekben pihe-puha tollak között egy csupasz kis verébfi óka volt, aki hangos csiviteléssel várta vissza a mamáját, mert bizony már nagyon éhes volt. Elringatom – gondolta szél úrfi – és megbillegtette a fészket, de jaj, mi történt, a madárka kiesett a fészekbôl az erdô széli fube. Ez nem jött össze – gondolta szél úrfi – és kereket oldott. A csupasz kis veréb hangos csivitelésbe kezdett, mert igen fázott. A közelben legelô gulyából meghallotta ezt egy tehén és odasietett, hogy megnézze mi ez a nagy lárma. Hát amint a hangot követve megpillantotta a fuben a szegény csupasz kis fi ókát, szügyébe mart a fájdalom. Jóságos esô szent legelô, hát most mitévô legyek, ez a kis veréb menten megfagy. Segítek, ahogy tudok – gondolta – és egy tehénlepényt pottyantott a madárra.
Így ni, most legalább már nem fázol – azzal tovább bandukolt. A „komfort” egy idô után kihult, és a kis veréb ismét rázendített, hírül adva keseru sorsát. Az erdôben keresgélô, kószáló farkas koma hallása ugyancsak kifinomodott, mert a gyomrát napok óta egy falattal sem terhelte. Hamarosan rá is talált a hang forrására, és igaz ugyan, hogy a „tálaláson” kissé meglepôdött, de aki éhes ne válogasson. Hamm, bekapta a madárkát.
Tanulság, aki a fejedre tojik nem biztos, hogy rosszat akar. Aki kihúz a szarból, nem biztos, hogy jó barát.
Kellemes pihenést, jó nyaralást, vigyázzatok magatokra és szeretteitekre!
Üdvözlettel
Harmath János
Üdvözlettel
Harmath János
A fedőlapra kattintva a magazin letölthető!
Meyra-Ortopedia Kft.
1121 Budapest, Szanatórium u. 19. - Tel: 06 (1) 200 0315 - Nyitva: H-Sze: 8:30 - 16:30, Cs: 8:30 - 17:30, P: 8:30 - 15:30
1044 Budapest, Megyeri út 205/B. - Tel. 06 (1) 230 0593 - Nyitva: H-Sze: 8:30 - 16:30, Cs: 8:30 - 18:00, P: 8:30 - 14:30